Magyar értéktárba került az, amit egy hülye megszüntetett

Hungarikum

Újsághír

Egy tétellel bővítette a Hungarikumok Gyűjteményét és nyolc tétellel a Magyar Értéktárat a Hungarikum Bizottság Budapesten megtartott keddi ülésén.

Bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe Kabay Jánosnak, az Alkaloida gyógyszergyár alapítójának életműve. A Magyar Értéktárba került a több mint 130 éves múltra visszatekintő TÖRLEY pezsgő, a 100 éves készítési receptúrával rendelkező St. Hubertus magyar gyógynövénylikőr, a kézzel szedett, nagy pehelytartalmú libatoll, valamint a magyar cimbalom és a Magyar Örökség Díjat őrző Békés-tarhosi Énekiskola. 

Békés-tarhosi Énekiskola

Hungarikum lett a békési szilvapálinka.  Tudtuk meg néhány évvel ezelőtt. S itt az új hír. A Magyar Értéktárba került a Békés-tarhosi Énekiskola. Már megint Békés! Mi az, hogy Békés? Békéscsaba? Békés megye? Egy valamire való békési ember ilyenkor nyel egyet és türelmesen megmagyarázza a kérdezőnek, amit én most nem fogok. Helyette békési származású emberként megpróbálom felidézni azt, amit gyermekként és fiatal felnőttként hallottam az akkor már lepusztuló-félben lévő Wenckheim-kastélyról. Ez azért érdekes, mert az Árpád vezérünk egyik fiáról elnevezett Tarhos 1775-től a Wenckheim családé lett. Amúgy a 23 holdas parkot a szarvasi arborétum tervezője alakította ki, fantasztikus ülőfákkal 30 féle orgonával, fenyőkből telepített amfiteátrumokkal, növényritkaságok özönével. Ma is szinte hihetetlenül gazdag madárvilág lakja. Később az erő közepére épített zenepavilon Közép – európa egyik legjobb akusztikájú színháztermét rejtette. Még az elvtársi virulás sem tudta teljesen tönkretenni a kifosztott épületeket. Ezért sokat tett Gulyás György, aki a kastélyban még 1946-ban énekiskolát alapított és maga Kodály nyitotta meg a zenepalotát 1953-ban. A hely rövid idő alatt országos hírűvé vált. A hat kilométerre lévő városból, Békésről sokan jártak oda, de talán elég, ha megemlítem Szokolay Sándor nevét, aki élete meghatározó helyszínének tartotta a tarhosi intézményt. Tanárok sokasága tanult a gyönyörű környezetben. 

A tarhosi általános iskolát, zenegimnáziumot és zeneművészeti szakiskolát azonban 1954-ben egy hülye, aki történetesen a népművelési miniszter elvtárs volt, rendeleti úton megszüntette. A helyére egy gyógypedagógiai intézet került. A sors iróniája, hogy e sorok írója éppen ott kezdte el pedagógiai pályafutását képesítés nélküli nevelőként 1973-ban. Több, mint kétszáz középsúlyos értelmi fogyatékos gyermek tanult és lakott ott akkoriban. Ennél többet nem is ér a történet, de egy megrendítő eseményre talán érdemes visszaemlékezni.

Gulyás GyörgyEgy csöndes tavaszi reggelen rejtélyes üzenet érkezett a kastélyból a tanári karhoz: Holnap gyertek le a színházterembe, jön a Debreceni Kodály Kórus! Tudtam jól, kik érkeznek, hiszen otthon Békésen eleget hallottam, tanár apám jó barátja Gulyás György nevét, akivel a közeli Bélmegyeren valamikor a harmincas évek végén együtt tanítottak. Vártam hát, milyen is lehet ez az ember, akinek keménységéről, igényességéről legendák terjedtek akkoriban.

A kórus tagjai néma csöndben érkeztek.  Vezetőjük, az ősz, viharedzett arcú Gulyás György lassan bejött a színpadra, kissé meglepődve pillantott a nézőtéren összegyűlt tanárokra, majd az időközben sorokba rendeződött kórus elé ált, intett, mire ők énekelni kezdtek.  Álomszép volt, a torkunkra forrt a szó, de kimert volna ott megszólalni?

Többen állítják, hogy a színpadról lefelé jövet könnyeket láttak a kórusvezető szemében. A kórus tagjai közül többen hangosan zokogtak.     

Békés-Tarhos nem hagyta magát. Később (1976-ban) a valamikor iskola hagyományait felelevenítve Gulyás György segítségével elindították Békés-Tarhosi Zenei Napok rendezvénysorozatát, és megint országos hírnevet szerezett az Árpád egyik fiáról elnevezettek település.

Gulyás György 1993. november 11-én halt meg. Maradandót alkotott Békés-Tarhostól Debrecenig.  Hatása jóval túlterjedt ideiglenes határainkon. Ezt vallotta:

„Egy életet szántam annak bizonyítására, hogy vidékről is lehet Európával együtt lépni”.

A maiak természetesen őrzik a zenei intézmény emlékét. A Facebookon például VOLT TARHOSI TANULÓK ÉS AZ UTÓDOK beírással sokkal többet lehet megtudni azokról az időkről. Ráadásul tervezik a jövőt is. Múlt nélkül nem létezik jövő… mint tudjuk.

Szerző: Hanczár János

Címkék: HÍREK, VÉLEMÉNYEK
http://hungarikum.blogstar.hu/./pages/hungarikum/contents/blog/26797/pics/14615207389512281_800x600.jpg
HÍREK,VÉLEMÉNYEK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?